vízgazdálkodás Magyarországon

Anarcs a hazai vízgazdálkodási hálózatban

Magyarország vízrajzában, vízháztartásában meghatározó szerepet játszik földrajzi elhelyezkedése, fekvése. Az Alpok és Kárpátok ölelésében fekvő medencében, országhatárokkal osztott vízgyűjtőn élünk.

Felszíni vizeink 94%-a határainkról túl érkezik, így a szomszédos országok vízgazdálkodása igen nagy hatással van a hazai vízgazdálkodásra is.

Magyarország vízháztartási egyenlege az alábbiak szerint alakul: 58 km³ + 114 km³ = 52  km³ + 120km³, mely azt jelenti, hogy az ország területére átlagosan 58 km³-nyi csapadék hull, 114 km³ a belépő vízfolyások vízszállítása, 52 km³ az ország területén elpárolgó víz, és 120 km³a kilépő vízfolyások vízszállítása. Ez a „leegyszerűsített” egyenleg elfedi, illetve beépíti a volumenében ugyan lényegesen kisebb, ám vízgazdálkodásunkra, vizeink hasznosítására, mindennapi életünkre gyakorolt hatásában annál nagyobb jelentőséggel bíró alrendszereket, mint a felszín alatti vízkészletek mennyiségi változásai, az ipari víz felhasználása, öntözésre, ivóvíz felhasználás.

Magyarország vízkészlet-gazdálkodásának általános problémái a mennyiségi problémák, melyek hol árvíz, belvíz hol aszály formájában jelennek meg, a Balaton vízgazdálkodási gondjai valamint az ivóvíz-ellátás és szennyvízelvezetés-tisztítás, illetve a nagyarányú belépő vízfolyásoknak való kiszolgáltatottság. A nem kívánt „import” problémát közvetlenül is érezzük, ha például a Tiszán úszó szemétszőnyegre gondolunk. Bár egyre több színtéren jelennek meg az ez ellen tenni akarók (pl. hulladékmonitoring – PET Kupa), a megoldás csak egy jól működő, határokat átívelő, komplett hulladék és vízgazdálkodási összefogást megkívánó kapcsolat tehetné eredményessé. Az alkalmanként előforduló, de hatásaiban annál nagyobb kiterjedésű esetek pl.: Bős-Nagymaros – Duna elterelése, tiszai cián szennyezés vagy a Rába habzása is mind felhívja a figyelmet vizeink sérülékenységére.

A hazai vízrendezés első igazán jelentős elemei a 19. században megkezdődő Gróf Széchenyi István és Vásárhelyi Pál nevéhez fűződő alföldi vízrendezési beavatkozások voltak. Széchenyi István szavai szerint: "a vízbajok megszűntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie".  A Tisza mintegy 500 km-rel lett rövidebb. Átalakult a Tisza-mente, a Hortobágy, a Körös-vidék. Holtágak képződtek, gátak épültek, mocsaras területek szűntek meg. Szűkült a folyók keresztmetszete, megnőtt az adott keresztmetszeten a vízszállítás mennyisége. Megváltozott a hordalékszállítás.

A későbbi megnövekedett művelhető területigény az öntözési igényeket is magával hozta. A XX. század közepétől megjelent a „technikai vízrendezés”, völgyfenéki területeket törtek fel, csatornákat létesítettek.

Az 1980-as évektől megfogalmazódtak a vízgazdálkodással kapcsolatok környezetvédelmi igények is, melyek napjainkra még inkább szükségszerűvé váltak.

Hazánkban a vízkészlet-gazdálkodás legmagasabb színtere az Országos Vízügyi Igazgatóság, mely önálló működését 1953 óta végzi. Jelenleg 11 vízügyi igazgatósági területre osztva végzik a vízügyi szakemberek munkájukat.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az Európai Unió új vízpolitikájának, a „Víz Keretirányelvnek” végrehajtásához szükséges feladatok teljesítése.
2009. december 22-ig Magyarország is elkészítette és széleskörű társadalmi egyeztetés útján elfogadta a VKI szerinti első Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervet, mely 42 tervezési alegység és négy részvízgyűjtő terv alapján készült el. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Anarcs község a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság illetékességi területéhez tartozik.

A megye vízföldrajzi szempontból két részre osztható. A Felső-Tisza-vidék igen gazdag folyó vizekben, míg a Nyírség vízhálózatát leginkább a mesterséges csatorna-hálózat alkotja, melynek gerince a Lónyai-főcsatorna. A térség legmeghatározóbb vízfolyása természetesen a Tisza. A Felső-Tisza rendkívül kanyargós. Mindkét oldalon feltöltődő holtágak, ún. morotvák kísérik. A folyónak 3 tetőzése van, a kora tavaszi, a kora nyári és a késő őszi, melyből az első kettő a térségben összeér.

A térség vízgazdálkodását befolyásolja az éves csapadék mennyisége is, mely a Nyírségben 550-600 mm/év. Az éves vízhiány 75-125 mm. Az utóbbi évek szélsőséges csapadékeloszlása miatt a térséget ugyanazon vegetációs időben aszály és belvíz is sújthatta. A térség kiemelten fontos projektjei közé tartozik a csatornázás és öntözés kérdése, a rendelkezésre álló víz megfontolt felhasználása.

                                                                       Készítette: Mészáros Gergely

                                                        okleveles erdőmérnök, erdészeti szaktanácsadó

Felhasznált irodalom:

„A Kárpát-medence domborzata” kép forrása:

Zentai László (1996): Digitális képarchívum https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=000383 (Utolsó letöltés: 2019.08.23.)

Dr. Szlávik Lajos (2011): Vízgazdálkodás Magyarországon http://www.hidrologia.hu/mht/letoltes/Szlavik_Zurich2.pdf (Utolsó letöltés: 2019.08.23.)

EU Víz Keretirányelvhttp://euvki.hu/02_eu_vki.html (Utolsó letöltés: 2019.08.14.)

Horoszné Gulyás Margit (2010):  Birtoktervezési és rendezési ismeretek 10.: Vízrendezés és melioráció

https://www.fetivizig.hu/WEB/FETIKOVIZIG/VIZIGINFO_Start.nsf/index.xsp (Utolsó letöltés: 2019.08.22)

https://petkupa.hu/hu_HU/kornyezetvedelem/monitoring (Utolsó letöltés: 2019.08.23.)