a (csapadék)vízzel való takarékoskodás, alternatív újrahasznosítás, jó gyakorlatok bemutatása

Jelen értekezésben, terjedelmi korlátok miatt, a csapadékvízzel való takarékoskodásra szorítkozok, azonban megkerülhetetlen a vízzel való takarékoskodásra történő érintőleges ismertetés is.Ha a csapadékvizet nem hagyjuk csak úgy elfolyni, és gazdaságosan hasznosítjuk, akkor párhuzamosan a vezetékes ivóvízzel takarékoskodunk.

Cikksorozatom első részében is említettem már, hogy a víz, mint természeti kincs, napjainkra stratégiai fontosságúvá vált, valamikor nagyon sok van belőle, valamikor pedig a hiánya okoz problémát, így a megfelelő gyűjtése és hasznosítása mára elengedhetetlenné vált.

A klímaváltozásról minden bizonnyal már mindenki hallott, vagy mezőgazdasággal foglalkozóként a saját bőrén is tapasztalhatta azt. Amennyiben nem kezdjük el sürgősen a csapadékból származó vizet megfelelő mennyiségben visszatartani, és hasznosítani, abban az esetben az öntözéseket, mint a legnagyobb vízfelhasználást, vezetékes vízből szükséges előteremteni, amit a víz kitermelésével, tisztításával, „házhozszállításával”, egyre nagyobb költségekkel lehet csak megoldani. Az öntözéseket nem lehet azonban csak kizárólagosan a mezőgazdaságra redukálni. A családi házak környékén a fű, a virágok, a fák locsolására éppúgy használhatjuk, mint az ivóvíz minőséget nem igénylő egyéb esetekre. Ilyenek lehetnek pl. a vízöblítéses wc használata, mosás, zöldtetők kialakítása.

Egy régi típusú háznál már problémás kialakítani utólag a több körös vízhálózatot, egyet az ivóvíz minőségű hálózatnak, egyet annak, amely nem igényel ivóvíz minőséget, azonban egy új építésű háznál igenis tervezni és számolni lehet az alternatív energia előállítással és felhasználással,valamint vízgazdálkodási lehetőséggel.

A kézmosás, fürdés és mosogatás során keletkezik olyan víz, amit a szakirodalom „szürkevíznek” nevezett el. Ezt a vizet szintén lehet hasznosítani megfelelő szűrés és kezelés után pl. locsolásra, wc-tartály öblítésére, udvari hűsölő medencében, kerti tavacskákban, amellyel szintén nagyon sok vezetékes édesvizet lehet megspórolni.

Egy környezetmérnöki szakos egyetemi hallgató tudományos diákköri dolgozatában részletesen kifejtette saját háztartásuk vízigényére, a saját házuk alapján a szükséges csapadékvízgyűjtő edény méretét és a költségek várható megtérülési idejét. Számítása szerint átlagosan 550-600 mm/éves csapadékviszony mellett, egy 135m²-es alapterületű házról, betoncserép és hullámpala anyagú tetőről, az alkalmazni kíván szűrőberendezés hatásfokával befolyásolva, úgy, hogy nem kívántak locsolni az összegyűjtött vízzel, egy három tagú családnak ~ 4m³-es tartállyal javasolt tervezni, ami az újrahasznosítható víz felhasználására vonatkozik. Értekezésében a teljes becsült anyag-, és munkadíjat 500.000 Ft-nak véve, kb. 13-14 év alatt a teljes rendszer ára megtérül (2013-as adatok alapján). Értelemszerűen, amennyiben valaki öntözésre is használni kívánja az összegyűjtött vizet, akkor nagyobb tartály elhelyezése szükséges, amivel várhatóan nagyobb lesz a tényleges anyag-, és munkadíj, azonban a megtérülés egységnyi évre vonatkoztatva kevesebb lesz, ugyanolyan csapadékviszony mellett is, tekintettel arra, hogy a nagyobb tartályban nagyobb mennyiséget lehet elraktározni, lökésszerű esőzéseket követően, ami hazánkban az utóbbi időben sajnos mind egyre nagyobb számban fordul elő.

Egyes településeken nem alakíthatóak ki a terep adottságai miatt az esővíz elvezető csatornák, árkok, folyókák, mivel sajnos előfordulhat, hogy korábban olyan területekre adtak ki építési engedélyt, ami térszintben alacsonyabban volt az utcáktól, és gravitációs úton nem volt megoldható a felgyülemlett csapadékvíz elvezetése. Ilyen területeken kötelező jelleggel írták elő esővízgyűjtő edények alkalmazását.

Egyes becslések szerint a mezőgazdaság a legnagyobb édesvíz fogyasztó, míg a második helyen az ipar áll, és a háztartások vízfogyasztása csupán a humán használat 10%-át teszi ki. Azonban nem lehet elmenni „kisemberként” a probléma mellett, hiszen a „sok kicsi sokra megy” elv

alapján mégis az átlag felhasználó is nagyon sok vizet megtakaríthat tevékenysége során.

Bármilyen megoldást is válasszunk (föld feletti, közvetlenül a csatornához kapcsolható egyszerű műanyag edényzet, vagy a föld alatt található bonyolult vezetékezéssel, visszacsatolással, szűrőkkel és szivattyúval ellátott típust), mindenképpen jót teszünk szűkebb és távolabbi környezetünknek, amennyiben takarékoskodunk a (vezetékes) vízzel, leginkább esővízgyűjtők és szürkevíz gyűjtők alkalmazásával. Ne feledjük azonban, hogy ezeket a tartályokat mindenképpen fedjük le, elsősorban a szúnyogok lárvái és különböző algák megtelepedése ellen, valamint adjunk lehetőséget annak, hogy a tartály telítődése/túlcsordulása esetén a megfelelő helyre jusson a felesleg. Ügyeljünk arra is, hogy a felfogott vizet véletlenül se vezessük vissza a házunk, vagy a szomszédos ház alá.

                                                                       Készítette: Mészáros Gergely

                                                        okleveles erdőmérnök, erdészeti szaktanácsadó

Felhasznált irodalom:

Hádinger Judit (2013): Az esővíz hasznosítás lehetőségei és szerepe a vízgazdálkodásban https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop422b/2010-0020_0172_rkk_pub_hadjud_palyamunka_12053_0140/0172_rkk_pub_hadjud_palyamunka_12053_0140_1_1.html (utolsó letöltés: 2019.08.21.)

Esővízgyűjtő és hasznosító rendszer: https://ipari-szigeteles.hu/esovizgyujtes/esovizgyujtes-mukodese (utolsó letöltés: 2019.08.21.)

Alternatív esővízgyűjtés és hasznosítás: https://www.agraroldal.hu/esovizgyujtes-otletek/kep-Es%C5%91v%C3%ADz%20gy%C5%B1jt%C3%A9se%20-%20A%20legjobb%20m%C3%B3dszerek-3 (utolsó letöltés: 2019.08.21.)